Megújulást, megerősödést szolgál látogatása a görögkatolikus közösségekben – interjú Kocsis Fülöp érsek-metropolitával Mi jut eszébe elsőként, hogyha ezt a szót meghallja, hogy Nyíradony? - A Szent Mihály templom és a Szent Mihály Görögkatolikus iskola. Ez a nagyon jellegzetes templom, melynek befogadó tere kicsi ugyan, ehhez mégis egy igazán élő, nagy létszámú egyházközség tartozik. Illetve ez a nagy büszkeség, a Szent Mihály Iskola, mely kezdettől fogva az elsők között volt a görögkatolikus iskolákat illetően az egyházmegyében, Gólyáné Ilike kezdte, és most Keczán Szilárd viszi tovább. - Milyen érzések lengik körbe, mikor belép a görögkatolikus egyház által fenntartott oktatási és nevelési intézményekbe? - Gyerekek közé mindig nagyon szívesen megyek, kicsik és nagyok közé egyaránt. Nyilván egészen másképpen kell a picikkel bánni, mint a nagyobbacskákkal, vagy a kamaszokkal, vagy a fiatalokkal. Ez mindig egyfajta feladat is, hogy az ember megtalálja a hangot velük. Aztán nagy örömmel látom a falra festett Szent Mihály szekkót, a lépcsőre ráírt történelmi évszámokat, és a matematikai képleteket. Fontos, hogy olyan közeg legyen az iskola, amely a Jóistent és az egyházat is eszükbe juttatja. Úgyhogy az az érzés kerít hatalmába, mikor belépek az intézménybe, hogy ez egy hatalmas lehetőség: rengeteg gyerek jár ide, és feléjük úgy kell tudnunk az Isten szeretetét közvetíteni, hogy az magától értetődő legyen, hogy magukba szívják a gyerekek az Istennek a jelenlétét, azt, hogy az Isten közöttünk van. Az iskolában nem csak tanítani akarjuk a gyerekeket, hanem emberré akarjuk őket nevelni, és ez az Isten nélkül nem lehetséges. Minél több élményt, hatást kapnak az Istenről, az Isten országáról, az egyházról, annál inkább tudnak majd ezzel élni, és annál boldogabb emberekké válnak a gyerekek. - Már majdnem meg is válaszolta következő kérdésemet, mely az lett volna, miért fontos az oktatási intézmények működtetése görögkatolikus egyházunk számára… - Azt mondhatom még az előzőeken kívül, hogy nagyon sokat számít nekünk a pedagógusokkal való együttműködés. A gyerekek vannak figyelmünk középpontjában, de azért a pedagógusokkal való együttműködés, az egy igazi egyházi munka kell, hogy legyen. Szeretnénk, ha a pedagógusok is éreznék azt, hogy nem csak a saját erejükből kell, hogy dolgozzanak: az Isten segít nekik. Aki tud hinni, az észreveszi ezt az erőt, és minél mélyebb hite van valakinek, annál inkább tud élni ezzel az isteni erővel. Ez óriási jelentőségű, mert a pedagógusok kiégésének vagy pályaelhagyásának is a gyógyszere lehet ez, hogy örömmel tud itt lenni a gyermekek között. A pedagógusok legnagyobb része hivatásból választja ezt a foglalkozást, ezt a munkát, mert szeret tanítani, mert szereti a gyerekeket, szeretné átadni az értékeket nekik, de kétségtelen, hogy ebbe azért bele is lehet fáradni. Az egyházi iskolában ez az erő kifogyhatatlan, csak tudni kell vele élni. Az Úristen szeretete az, amelyik tartalmassá teszi a napjainkat. - Van egy olyan törekvésük, hogy az oktatási intézményeknek a nevelési arculatát valahogyan egységesítsék, ehhez a társas tanulás módszerét választották. Mondana erről néhány gondolatot? - Ami az oktatási intézményeink arculatának egységesítését illeti, ott nem kell másra gondolni, mint arra, hogy a görögkatolikus egyháznak sajátos képi világa és eszköztára van, ezekkel tudnunk kell élni, s ezeket a gyermekek elé kell tárni. A társas tanulás is ilyen. A módszer nem új dolog, de nagyon szeretnénk újjáéleszteni, mert éppen egy egyházi iskolákban nagyon fontos szerepe lehetne. A cél, hogy a gyerekek közösen szerezzék meg az ismereteket, hiszen közismert az információ hasznosulása ha csak hallgatja, vagy olvassa, viszont ha dolgozik vele, sokkal inkább képes elsajátítani a tananyagot a gyermek. Ezt szeretnénk rendszerszerűen bekapcsolni a tanításba, pedagógusokat kiképezve erre, megfelelő eszközöket biztosítva számukra, hogy a gyermekek játszva tanuljanak. Ebbe a játékos környezetbe az új információt beépítve lehetne eredményes oktató-nevelő munkát végezni. Ha erről lennének híresek görögkatolikus iskoláink, akkor mind a szakmai tudást, mind az emberi kapcsolatokat tudnánk még inkább gazdagítani a gyermekek életében. - Miért „költözött” most Nyíradonyba három napra érsek atya? - Szeretném megismerni az itteni életet, az atyákat, a munkájukat, a liturgikus életet, mindazt, amit az egyházközség végez. Másrészt, ha ezt megismertem, s látok olyan pontokat, melyeket érdemes lenne tovább fejleszteni, vagy hiányosak és érdemes lenne pótolni, azt jelzem a közösségek vezetőinek. Ez pedig reményeim szerint megújulást, megerősödést szolgál abban a közösségben, melyben látogatást teszek. Molnár Csilla

Interjú Kocsis Fülöp érsek-metropolitával